2015. december 16., szerda

Ingyenesen letölthető karácsonyi Winie-novella!





Winie és a Langton család a karácsonyra készülődik. A káosz még a szokásosnál is nagyobb, de azért a vacsora előtt Winie és Will még szakít időt egy okító jellegű ékszerlopásra.

„- Ajándékot vettél nekem? – kérdezte, és gyanakvás színezte a hangját. Hátrapillantottam a vállam felett, és csak annyit mondtam:
– Kérlek. – Előhúztam a fiók egy rejtett rekeszéből a Mesterkulcsot. A zsebóra formájú szerkezet megcsillant az olajlámpa fényében. – El fogod lopni az ajándékodat.”

Ez a szösszenet egy kis ajándék a Winie-rajongóknak, továbbá átvezetés „A hóhér kötele” és a februárban megjelenő, „Tolvajok kézikönyve” című negyedik rész között.

Ahonnan letölthetitek:

2015. november 15., vasárnap

Okoskodás - Avagy kitől vegyünk könyvet?

Bbabri bejegyzése alapján kezdett motoszkálni a buksimban a vezérhangya, hogy talán nincs eleget hangsúlyozva, miért is olyan lényeges, hogy egy könyvet honnan szerez be az olvasó. 
Értem ezalatt, hogy egy nagyobb áruházláncban (van belőlük szám szerint jelenleg három - ha egybe számoljuk azt a kettőt, ami összevonás alá került, ugye), vagy magától a kiadótól, ha van rá lehetőség. 

És ez miért is olyan téma, amit szükségesnek tartok újból elővenni? 

Nos, mint sokan talán rájöttetek az évek folyamán, a kiadók többségének helyzete nem túl rózsás. Sok sorozatot félbe kell hagyni, nem jönnek ki időre a beígért könyvek, satöbbi, satöbbi, amik miatt az olvasók hajlamosak köveket hajigálni a kiadókra, és felháborodott levelekkel bombázni őket. 
Ami valahol egyébként érthető reakció, én sem örülök neki, ha egy kedvelt, nagyon várt sorozatom félbe marad, mert persze én is kíváncsi vagyok, és számomra sem elég a sztenderd szöveg, hogy akkor tanuljak meg angolul, és olvassam úgy. Én is a saját, szépséges anyanyelvemen szeretek könyveket olvasni, mint sokan mások is, DE! 
Maguk a kiadók, és én magam sem győzöm kellőképp kiemelni: ők is csak pénzből élnek. 

Tudni kell, hogy a "multik", hogy másképp ne nevezzem... Szóval a nagy terjesztők, kemény százalékokat visznek el egy-egy könyv eladásakor. Vagyis ha te megveszel az egyik nagy terjesztőnél egy regényt 3000 forintért, annak minimum a fele, de akár még nagyobb része is a terjesztő zsebébe csusszan. 
Kiadói részről mondjuk megjön az eladásból származó bevétel fele, amiből bizony finanszírozni kell a következő könyv fordítását, szerkesztését, tördelését, borítóját, a nyomdát, a reklámot... (már amennyiben a befolyt összeg nem arra megy el, hogy a jelenlegi könyvből származó hiteleket kifizessék, mert sokszor ez a helyzet is fennáll). 
Így sajnos, ha egy sorozat kezdő kötete a terjesztőknél nem ér el akkora fogyást, ott a dilemma, hogy miből finanszírozzák a második rész megjelenését.
Mondjuk, hogy a kiadónak vannak ilyen esetekre tartalékai. Mondjuk, hogy vannak ismerősei a nyomdánál, akik hajlandóak valamennyit hitelezni, hogy a második rész is megjelenhessen, mert az a néhány száz rajongó bizony várja, követeli, de sajnos a második rész fogyási mutatói még kevesebbet mutatnak, mint az első regény esetében. 
Nincs több tartalék, nincs több hitel, és egy kiadónak ilyenkor döntést kell hozni. 
Nem szép, ők sem örülnek neki, de muszáj. 

Sajnos az is általános jelenség, hogy a terjesztők "saját kutyájuk kölykét" tolják a vásárló arcába. 
Mit is jelent ez? 
Hát, hogy azokat a könyveket teszik a kirakatba, azokat teszik kiemelt helyre, amelyekkel jobb a szerződés, vagy motiválóbb az üzleti érdek. A másik kiadó könyve pedig - ha egyáltalán kijut a boltba, mert előfordul, hogy nem, vagy nem olyan mennyiségben -  ki sem kerül, csak hátul csücsül a bolt raktárában, ha esetleg valaki mégis kifejezetten azt keresné, akkor tudjanak adni belőle. 

És miért is írtam ezt le századszorra, ezredszerre? 

Mert bizony a kiadóknak lehet segíteni, lehet őket támogatni, hogy ne hagyjanak félbe sorozatokat, ne kelljen elhalasztani megjelenéseket, vagy törölni bizonyos könyvetek a tervezetből. 

Ez nem jelent mást, minthogy érdemes magától a kiadótól beszerezni a könyvet (már amennyiben van erre lehetőség, persze). Sok kiadó felismerte már, hogy jobb, ha saját webshopot indít, és így igyekszik értékesíteni a könyveit, és eljuttatni őket az olvasók kezébe. 

De miért is jó dolog a kiadótól vásárolni? 


  • Mert megjelenés után nem kell kivárni azt a (jobb esetben) másfél hetet, amíg a könyv ténylegesen a könyvesboltok polcaira kerül. Kiadótól rendelve megjelenés után akár már másnap, harmadnap is kezedben lehet az áhított regény. 
  • Mert mindig vannak kedvező ajánlatok, és általában az előrendelési kedvezmény is jóval nagyobb, mint a terjesztőknél. Minimálisan 30-35% szokott lenni, de egyes esetekben ennél akár több is. 
  • Teljes sorozatokra is remek ajánlatok vannak, vagy sokszor csomagolnak ajándék könyveket a rendelés mellé, esetleg könyvjelzőt, más apró figyelmességet. 
  • Mert többféle szállítási opció közül is lehet választani: pickpack pont, posta, személyes átvétel.

Rendben, azt én is aláírom, hogy aki nem tudja megoldani a személyes átvételt, és postára, vagy átvételi pontra kéri a csomagját, bizony szállítási költséget fizet. És igen, ez a költség nagyrészt kiváltja a százalékos kedvezmény előnyét. 
De őszintén (és nem azért mondom ezt, mert engem is annyira felvetne a pénz), inkább költök ötszáz forinttal többet, és lemondok a kedvezményről, de a vásárlásom teljes összegével a kiadót támogatom, hogy adott esetben ne kelljen elkaszálni a szeretett sorozatot azért, mert egyszerűen nincs keret kiadni a második, harmadik, sokadik részt. 

Tehát, amondó vagyok, hogy aki teheti, és van lehetősége rá, inkább egyenesen a kiadótól rendeljen könyvet, és gondoljon úgy erre, mint egy befektetésre, ami további sok remek könyvben térül meg. 

Kiokoskodtam magam, megyek aludni :)

2015. október 31., szombat

Köszönetnyilvánítás a Végtelen horizont végéről

Én szerencsére nem úgy jártam, mint tehetséges kollégám, A.M. Aranth, nálam nem harminc oldal maradt ki a regényemből ;) 
Mindössze a köszönetnyilvánítás csúszott le a végéről, amit most megosztanék veletek is. 
Olvassátok szeretettel! :)

"Nem tudom megszokni ezt az érzést – talán addig jó, amíg nem válik természetessé. Minden könyv egy kis darab belőlem, mindegyik mögött komoly munka áll, amiben még csak nem is az enyém a neheze.
Köszönettel tartozom a Főnix Könyvműhely fantasztikus vezetőjének, Farkas Zoltánnak, amiért lassan már ott tarthatok, hogy csak írnom kell. Mindezt azért, mert Zoli lehetőséget látott bennem, és véget vetett a „házalós” időknek. Örülök, a Főnix-család tagja lehetek. Igyekszem, hogy továbbra se okozzak csalódást.
Hálám örökké üldözi (és ha nincs szerencséje, talán utol is éri) nagyra becsült kollégámat, Bukros Zsoltot, aki, mikor megkérdeztem, hogy vajon hogyan lehetséges, hogy egy világban csak egy bizonyos magasság fölött van elektromosság, csípőből mondott egy olyan atombombát, ami épp ilyen pusztítást tud végezni.
Köszönet a csodás borítóért Varga Zsoltnak, aki minimális információk alapján is olyan képet hozott össze, aminek láttán csak tátott szájjal bámultam a monitort.
A családomnak, amiért minden dedikáláson rendületlenül felvonulnak, és olyan büszkék rám, mintha ez lenne az első ilyen alkalom.
Apukámnak: Woolf Langton és Duke Barton karaktere azért lehet olyan amilyen, mert te is olyan vagy, amilyen.
A barátaimnak, akiket most hosszú lenne felsorolni, de szeretném, ha tudnátok, hogy semmire sem mennék nélkületek!

És végül köszönöm Nektek! Nektek, akik olvassátok és szeretitek a történeteimet, ha ti nem lennétek, ennek az egésznek nem lenne semmi értelme. Remélem, még sok közös kalandban lesz részünk együtt!"

2015. augusztus 21., péntek

Néhány tény a Végtelen horizontról


  • Mint mostanában minden irományom, ez is novellának készült. Méghozzá a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek antológiába, ugyanúgy, mint annak idején a Mesterkulcs.
  • A változatosság kedvéért ez is túlnőtte magát a kereten (nem kicsit).
  • Karakterszámát tekintve ez az eddigi leghosszabb regényem.
  • Önálló kötet, tehát azoknak sem kell tartaniuk tőle, akik nem szívesen olvasnak sorozatokat.
  • Ez az eddigi legrövidebb idő alatt megszületett regényem (úgy értem nagyregényem). Március 3-án kezdtem, és július vége felé fejeztem be.
  • Mivel ez a történet is erősen túllógott a kereten, és még mindig nem volt egyetlen nyomorult novella sem, amit az antológiába tehetnék, isteni szikraként megírtam a Végtelen horizont előzménynovelláját, ahol már végre képes voltam a karakterhatáron belül maradni.
  • Nagyon sokat kotlottam a címén. Már nagyjából száz oldal megvolt a kéziratból, nekem pedig még mindig fogalmam sem volt, hogy is nevezzem. Végül egyik este, a zuhany alatt támadott meg az ihlet.
  • Nem írtam hozzá vázlatot, pedig általában minden nagyregényemhez szoktam. Annyira vitt előre a történet, hogy semmi értelme nem lett volna vázlatokkal húzni az időt.
  • A borító koncepcióját A szél neve c. regény borítója ihlette – az ötlet, hogy a karakter háttal áll, és kinéz a távolba, nagyon tetszett, és úgy gondoltam, a Horizonthoz is illene.
  • A regény szeptember végén fog megjelenni, és október első hétvégéjén egy budapesti dedikálásra is van kilátás.

2015. június 6., szombat

Könyvheti élménybeszámoló

Avagy, amikor az egész nap egy nagy, hosszú dedikálás!


Akár ez is lehetne az alcíme a mai napnak :)
Délelőtt találkoztam anyukámmal és húgicámmal, akik egy rövid időre felugrottak Pestre, hogy kicsit körbejárjuk a Könyvhetet. Bár a körbejárásból nem lett sok minden, ugyanis alighogy megérkeztem, már nyomták is a kezembe a dedikálni valót - ez történt nagyjából fél 12 tájékán, és ezek után ez is maradt a nap visszatérő motívuma :)

Sokan jöttetek, folyamatosan szállingóztatok a stand felé, és mikor épp összefutottunk, kaptam is elő a tollam, és írtam, mint a kisangyal :)


Lesifotó :)
Nagyon laza, jó hangulatú nap volt, és mikor épp időm engedte, én is gyorsan elszaladtam beszerezni a zsákmányt, mert ugye egy jó moly nem megy haza Könyvhétről könyvek nélkül :)


Négy óra felé, mikor visszamasíroztam a standhoz, már nem sok dedikálnivalóm maradt, ami nem is nagy csoda, mert tényleg, szinte egész nap írogattam alá, kisebb megszakításokkal, így a nagy "nézzétek, mekkora sor áll"-című képek most elmaradnak, helyette rengeteg vicces és aranyos emlékem maradt... meg persze legkedvencebb magyar íróm és példaképem aláírása:


Meg a közös selfi :)

J.Goldenlane-nel :)
És végül a mai nap lényege, egyben:

A friss megjelenések :)

Nagyon jó kis nap volt a mai, sajnálom, hogy még egy évet várni kell a következő Könyvhétig, de azért bízom benne, hogy közben is találkozunk majd egy-egy esemény alkalmával :)

2015. április 27., hétfő

Könyvfesztes élménybeszámoló!

Ugyan még mindig hulla fáradt vagyok, azért összeszedtem magam, és írok egy szösszenetnyi bejegyzést a Könyvfesztről :)

Már nagyon vártam a szombatot, ugyanis előtte mindkét nap dolgoznom kellett, és nem láthattam Moirát - pedig közületek páran már meg is vették addigra! Én meg csak ültem bent a boltban, és már majd' megvesztem, hogy végre élőben is láthassam :D


Szombaton fél három körül értem ki a Fesztre - gondoltam, kicsit elücsörgök a sarokban, eszem (mert aznap még nem nagyon sikerült), vittem a kis mekis-zacsimat, de épp csak lepakoltam (tulajdonképpen még azt se rendesen), mikor néhányan már odagyűltetek, hogy sajnos sietnetek kell, de ugye egy aláírás még belefér?
Naná, hogyne férne! - mondtam, és épp csak megsimogattam Moirát, már a kezembe is nyomtatok néhány könyvet (Moirát és Winie-t, de még Psz-t is!). Aztán pislogtam egyet, meg még egyet, és azt hittem, rosszul látok, mikor konkrétan sor kezdett gyülekezni előttem. 
Néhány könyvet még állva írtam alá, aztán Zoliék már le is ültettek, hogy hát, ha fél három, akkor fél három, ha sor van, akkor kezdjünk neki. 
Én meg fogtam a frissen kapott, gyönyörű, gravírozott dedikáló-tollamat, leültem, és csak jöttetek, és jöttetek - a Végtelen horizont öt példánya is gyorsan elfogyott ám, hogy a könyvjelzőkről már ne is beszéljek. Moirás tea nekem már nem is jutott, csak nálatok láttam pár darabot itt-ott, és rácsodálkoztam, hogy jééé, ilyen is van? :D

Ilyen sokan voltatok!

Az elkövetkezendő szűk másfél órában nem is nagyon álltam fel az asztaltól, és nem győztem ámulni rajtatok! Óriásiak vagytok, komolyan! Néhányatokat névről ismertem már Molyról, de sajnos arcot nem mindig tudtam kötni a nicknevekhez, ezért külön elnézést is kérek - ráadásul azt se tudtam, hol áll a fejem, annyira fel voltam dobva! Pörögtem, mint a búgócsiga, és mindegyikőtöknek külön-külön örültem, mert ha csak kis részben, de miattam is eljöttetek a Könyvfesztre, ez pedig számomra hatalmas dolog :)

A dedikálás végén aztán én is vadásztam egy kicsit - mert hát milyen moly az, aki könyv nélkül megy haza egy Könyvfesztről, ugye :)



További képeket a dedikálásról ITT nézegethettek (szóljatok, ha kiszúrjátok magatokat ;) )!
Csodálatos volt az idei Könyvfesztivál, ezt most egyelőre semmi sem tudja überelni! :) 

Még egyszer nagyon köszönöm nektek, egytől-egyig. és köszönöm Farkas Zolinak is, Főnixes apánknak, hogy ezt lehetővé tette!
Remélem, a Könyvhéten is találkozunk! ;)
Addig is munka folyt. köv., megyek vissza püfölni a billentyűket!






2015. április 12., vasárnap

MondoCon és Főnix

Tegnap a Főnixes íróbanda egy részével (Holló-Vaskó Peti, Bukros Zsolt, és Szilágyi Zoli) bohóckodtunk egy jót a MondoConon, amúgy is, mert az vicces, meg Zoli könyvének, az Acélgólemnek a megjelenés kapcsán.
Még kerekasztalt is beszélgettünk, melynek témája a steampunk, mint stílus volt, és hogy mitől is lesz egy steampunk regény az, ami. Azt hiszem, erre a kérdésre még mindig nem sikerült megtalálnunk a megfelelő választ, de folyamatosan dolgozunk rajta... A lényeg a gőz meg a fogaskerék, asszem :D

Aztán Peti moderálásában csoportosan elmerengtünk azon, hogyan is kéne kinéznie egy korrekt regénynek, mikre kell odafigyelni, szükséges-e vázlat, avagy mégsem, milyen nyelvezettel ildomos írni bizonyos műfajú regényeket és hasonló finomságok.
A végén pedig a kedves hallgatóság bevonásával még gyorsan össze is ütöttünk egy laza steampunk történetvázat. Na, itt aztán röpködtek a jobbnál jobb ötletek, senki nem bírta nevetés nélkül, főleg a vérmongúz háromméteres arany totemszobra verte ki a biztosítékot :D (amint megkapom a fájlt, közzé teszem itt is, mert valami betegesen jó lett!)

Ezen programpontok végeztével visszamasíroztunk a Főnix-standhoz, ahol meg is örökítettem a sok-sok gyönyörű könyvet *-*



És még egy kicsit dedikáltunk is, ha már úgyis ott voltunk :)

Peti, alias A.M. Aranth, és az a szépséges kék toll, amire szemet vetettem :P

Zsolt, alisa Patrick J. Morrison, Peti kék tollával dedikál 

Majdnem meg is lovasítottam ám azt a tollat :D

A beszélgetések dokumentálva is lettek videó formájában, tehát már letagadni se tudjuk (a francba!), szóval, amint elérhetővé válik, azt is megosztjuk veletek, csak hogy lássátok, milyen jókedvű, és kicsit sem normális íróbandája van a Főnixnek ;)

Két hét múlva találkozunk a Könyvfeszten!

2015. április 6., hétfő

Amaranthe koncerten jártam

Kicsit nem könyves bejegyzés, de hát ugye néha kikapcsolódni is kell...

Ezen ideológiával felvértezve tegnap Amaranthe koncerten jártam, ahol első sorból csápolhattam, és üvölthettem ki a torkom :)
A két előzenekar is hozta azért a szintet, mi meg jófejek voltunk, és tisztességgel lelkesedtünk is, főleg az Engel egyik gitárosáért, khm... ;)
Az Amaranthe meg aratott, de nem is vártam kevesebbet tőlük. Nagyon komoly bulit toltak, hangom nem is maradt sok a végére :)
Kérem szépen, így kell jól eltölteni a húsvét vasárnapot!


(A szemfülesek kiszúrhatják a vörös fejem búbját, és a folyamatosan integető kezemet ;) )

A végén még aláírást is sikerült szereznem, ráadásul Lilla (molyosok @papirzsepi fedőnéven ismerik) még a setlistet is megszerezte :)


2015. április 2., csütörtök

Moira adatlap, és játék!


Bár a borítóra még kicsit várni kell, de már csináltam Moirának molyos adatlapot.
Most azok között, akik április 24-ig kívánságlistára, vagy várólistára teszik a könyvet, kisorsolok egy dedikált példányt, amit vagy elpostázok, vagy a Könyvfeszten átadok a szerencsés nyertesnek :)

A könyv molyos lapját ITT találjátok! 

2015. március 29., vasárnap

25 nap, 100 oldal...


Tegnap este túlléptem a 100. oldalt a Végtelen horizontban :)
25 napja kezdtem írni, ezalatt nagyjából 200.000 karakteresre duzzadt a történet, és hol van még a vége...
Remélem, sokáig kitart a lendület, bár áprilisban kicsit kénytelen leszek visszafogni magam, mert Winie-vel is foglalkoznom kell, hogy nektek legyen mit olvasnotok majd a Könyvhét után :)

2015. március 28., szombat

Hogy haladjon a munka!



Ma kicsit rendezkedtem itthon - fotelt tologattam, asztalt húztam-vontam, hogy kialakítsak magamnak egy kis dolgozósarkot. Egy ideje már ért bennem a gondolat, hogy talán jobban menne a munka, ha nem a kanapén tespedve klimpíroznék a laptopon - hát, most majd kiderül :)

A könyvszekrényem melletti sarkot neveztem ki "irodának", bár egy nagyobb asztal és egy gurulós szék jobb lenne, de szegény ember nem válogat, örül annak, amije van, és ír mint a kis angyal. 

Megyek is!

Szép hétvégét nektek! :)

2015. március 26., csütörtök

Végtelen horizont - Prológus

A harmadik világháború sok mindent megváltoztatott. Legalábbis így mesélték. Anyám még kósza gondolat sem volt, akkoriban, mikor 2067-ben az első EMP bombák a földbe csapódtak, és kisütöttek minden létező elektromos rendszert. Repülők zuhantak le sorra, mint a halott madarak, városok sötétültek el, és kitört a teljes káosz.
Talán nem lett volna ekkora a baj, ha az országok nem döntenek úgy, hogy mind egyszerre vetnek be több instabil, kísérleti stádiumban lévő atombombát. Ez volt ez egyetlen dolog, melyben egyetértettek a történelemkönyvek: ez minden nemzet közös felelőssége volt.
Az első nagyobb pánikhullám elcsitulása után az emberek persze válaszokat követeltek. Nyilván egyik ország sem volt hajlandó kimondani, hogy ezt bizony elcsesztük, ehelyett azonban megpróbáltak extra gyorsan helyrehozni mindent, amit csak lehetett. Ami nem volt túl sok.
A szakértők nem tudták pontosan megjósolni, meddig lesz érezhető a robbanások hatása, de nem kecsegtettek túl sok jóval. Az optimistábbak nagyjából négyszáz évet, a pesszimistábbak akár egy évezredet is jósoltak.
Háromezer méteres magasság alatt semmiféle elektronikai berendezés nem működött, így a telefonok, számítógépek, tévék és hifik ideje lejárt. Az autók a garázsokban, a repülőgépek a hangárokban porosodtak, és egyetlen szállítási és kereskedelmi forrássá a tenger vált. Ez azonban hosszútávon nem volt képes minden igényt kielégíteni. A vízparti városoknak jól ment ugyan, de a többieknek hónapokat kellett várni egy-egy kereskedő karaván érkezéséig.
A légjárók ötlete először egy Timothy Bullen Sinclair nevű hajósnak jutott eszébe. Minden hasznavehetetlen fémszerkezetet szétkaptak, és óriási repülő léggömböket építettek belőlük. A szénnel és gőzzel működő légjárók kiküszöbölték a tengerparti városok monopóliumának problémáját, és Sinclair hamarosan arra is rájött, hogy a kritikus magasság elérése után az elektronikai műszerek is újra működésbe hozhatóak.
A légjárók automatikája a földön ugyan hasznavehetetlennek bizonyult, az égben viszont remekül működött a navigáció, a robotpilóta, és a rádiós kommunikáció is. Természetesen a fegyverek is fejlődtek. Az egyszerű szállítóhajók arzenálja jóval szegényesebbnek bizonyult, azonban a kalózok komolyabb tűzerővel rendelkeztek.
Az első lézerpisztolyt Baron Groome készítette, és a technika, mely kizárólag a levegőben volt alkalmazható, hamar elterjedt. A lézer ma már nem számított illegálisnak, minden légjáró legénysége rendelkezett vele, hiszen könnyebb volt, mint a hagyományos fegyver, és jóval messzebbre is hordott.
Hetvenhárom év telt el a nagy elsötétedés óta, és már senki sem emlegette a háború előtti időket. Szinte minden nagyvárosban akadtak légikikötők, melyek napi szinten nagyobb forgalmat bonyolítottak, mint a part menti kikötők egy hét alatt.  Az országok békeegyezménye, melyet alig tíz évvel a háború után megkötöttek, lehetővé tetette a kereskedelem zavartalan áramlását. Aki tehette, légjáróra szállt, hiszen messze ez volt a legjobb megélhetési forrás, még akkor is, ha olykor szembe kellett nézni a kalózokkal.
Természetesen a kalózkodás, mint olyan, bűncselekménynek számított, akárcsak a csempészés, vagy az emberkereskedelem, de alig lehetett hírt kapni olyan esetről, hogy lekapcsoltak volna egy kalózhajót. Akiket elfogtak, valószínűleg az élethez is túlságosan hülyék voltak, akiknek meg volt némi sütnivalójuk, tudták, hogyan ne bukjanak le.

Akárhogy is, a világunk újra felépítette önmagát, az élet sem nehezebb, sem könnyebb nem lett, mint a háború előtt. Mindössze megváltozott. A változás azonban olykor elkerülhetetlen. 

A hóhér kötele

Előkészületben!

Megjelenik: 2015-ös Könyvhéten!


"- A vádlott álljon fel!
A szék lába megcsikordult a korhadt parkettán, ahogy felemelkedtem, és éreztem, hogy a feszültség szinte megül a levegőben. Nem láttam, de tudtam, hogy a sorok között a családom tagjai lassan a fegyverükért nyúlnak.
A bíró megköszörülte a torkát, és messzire tartotta magától a papírt, hogy el tudja olvasni a rákapart írást. Egészen eddig sikerült megőriznem a hidegvérem, de most hallottam, hogy a csuklómat összeszorító bilincs halkan csilingel, ahogy remeg a kezem.
– A New York állam által rám ruházott hatalomnál fogva kijelentem, hogy az esküdtszék ítélete alapján Edwina Russel Langton az ellenne felhozott vádakban…"
Winie-t elfogják, és bár ki tudna szabadulni a börtön rácsai mögül, nem hajlandó szökevényként élni. Így az igazságszolgáltatás kétes rendszerére bízza magát, annak ellenére, hogy a bíróságnak nem szokása szabadon engedni a vádlottakat. Odakint William a Langton családdal összefogva mindent megtesz, hogy tisztázza a lányt, de lehet, hogy ez sem lesz elég, hogy megmentse Winie-t a hóhér kötelétől.
A Winie Langton történetek harmadik része!

Tolvajbecsület


Könyv adatok:

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 92.
ISBN:9637051623
Megjelenés: 2014.11.28.
Sorozat címe: Winie Langton történetek

Megvásárolható:

Fülszöveg:

Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alkum amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú egyre türelmetlenebb.

Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit a lány jobb szeretne inkább elfelejteni.
A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.

Mesterkulcs


Könyv adatok

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 80
ISBN: 9789637051586
Megjelenés: 2014.09.27.
Sorozat címe: Winie Langton történetek
Megvásárolható: 
Libri
Bookline
Líra

Fülszöveg:

Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, mely előtt nincsenek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már arról, hogy a kezében tartja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”

Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy, és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről.
A legendás mesterkulcs felbukkan a városban, és a Langton család azonnal a nyomába ered, és természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban...


A Winie Langton történetek első része!

Értékelések: